Arany László: Magyar népmesék

Arany László magyar költő és mesegyűjtő, Arany János fia 125 éve – 1898-ban – halt meg, 2024-ben ünnepeljük majd a születésének 180. évfordulóját. Jeles időszak ez arra, hogy egy rövid bejegyzés erejéig megemlékezzünk róla.

1862-ben jelent meg Arany László híressé vált mesegyűjteménye Eredeti népmesék címmel. Gyulai Pál a kor híres kritikusa örömmel üdvözölte a gyűjtést. Így írt róla: „Legújabban Arany László jelent meg e téren egy szintén becses gyűjteménnyel… úgy látszik, hogy mint nagyon fiatal ember, ki gyermekből csak most serdült ifjúvá, emlékezete élénk, kedélye friss, fantáziája naiv s így könnyebben visszaadhatta az általa ismert meséket, mint kik mindebből már sokat vesztettek…”

Arany László gyűjtését elsősorban meseszöveg- és nyelvtisztelete miatt, és mert mellőzi a „népi sajátságok vadászását…” s hogy színezés éppen annyi van a gyűjteményben, amennyi kell (Gyulai) sokan mások is megdicsértek, a gyűjtemény előtt mi is fejet hajtunk. Egyetlen mesét emelünk ki, ez pedig a Pancimanci címet viseli. Korábbi bejegyzéseinkben már többször is átbeszéltünk, kitárgyaltunk olyan népmeséket, melyek abba a mesetípusba sorolhatók, amibe a Pancimanci is beleilleszthető. E meseértelmezések – értelmezési lehetőségek – is szépen illusztrálják, hogy egy-egy motívum milyen páratlan gazdagságot tud felmutatni.

Az egyes változatok sokfélesége nem csak a varázslatos segítő fura, szinte kitalálhatatlan nevére vonatkozik. A mesei tanulság majd’ minden változatban más és más: hogyan kerül bajba a leány, milyen a kapcsolata az anyjával vagy az apjával, hogyan, miképpen „akad horogra” a királyfi, mi vezeti (motiválja) a leányt, az anyját vagy éppen a királyfit… Minden meseváltozatban máshol a hangsúly, érdemes hát elolvasni mindegyiket, a mesét és az értelmezést egyaránt: A lusta lány, A vidám királyfi, Világcsúfja, A molnárlány vagy A rekeszfonó lány.

A lusta lány magyar népmese értelmezése az alábbi letölthető könyvből olvasható el.