Felállás a kudarc után

Megdöbbentő, milyen sok népmese foglalkozik a kudarc, bukás utáni talpraállás és az újraindulás témakörével. Vagy úgy, hogy egyenesen ez a probléma áll a mesei történet középpontjában, akár úgy, hogy a mese egyébként szán fontos szerepet a kérdésnek. 

„A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem az, hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.” (Nelson Mandela) 

A téma megjelenése a Király Kis Miklós című mesében 

Itt van példának okáért rögtön a Király Kis Miklós című magyar népmese, amelyről korábbi bejegyzésekben már többször szót ejtettünk. A mese szerint miután Király Kis Miklós visszaszerezte a sárkányok által elrabolt Napot, Holdat és Csillagokat, önhittségében és elbizakodottságában nagy hibát követ el: a fényt adó égitesteket magával viszi az arasznyi kis ember.  

Hihetetlenül erős érzelmi töltettel bíró elemeket halmoz itt is a magyar népmese. Az „arasznyi kis ember” egyetlen kérdéssel hajszálpontosan és kíméletlenül rátapint Miklós gyenge pontjára, amikor így szól: „Király Kis Miklós! Azt hiszed, tiéd a Nap, a Hold és a Csillagok?” És Miklós ezen a ponton valóban sebezhető. Be is sétál a csapdába.   

Szinte hallani véljük a főhős megdöbbenését: „ilyen nincs…” „ezt egyszerűen nem hiszem el…” Mondhatnánk azt is: Király Kis Miklós jött, látott, győzött – és egy pillanat alatt elveszített mindent. Elúszott, amiért megküzdött, a földi világban pedig továbbra is sötétség uralkodik. A mese üzenete számunkra egyértelműen az, hogy újra el kell indulni.  

A sárkányokat elpusztító hőst saját gőgös viselkedése ejtette csapdába.  

Ám tanul a hibából, most már sokkal szerényebb. Felismeri, kéri és elfogadja a segítséget. Ami eddig „ment zsigerből” – szinte bele sem izzadt a három sárkány legyőzésébe – az most sokkal nehezebb. Nem roskadhat azonban össze az elkövetett hiba miatt. Önmagunk legyőzése a legnagyobb győzelem.