Sárkányölő Sebestyén – életcélok, lehetőségek és erőforrások
Ez alkalommal a Sárkányölő Sebestyén meséjébe pillantunk be, de – szinte már szokás szerint – nem a címszereplő főhőst, hanem az őt útnak indító királyt állítjuk a középpontba. A mese A bűbájos lakat című gyűjteményben olvasható (Berze Nagy János gyűjtése), kitűnő rajzfilmváltozata ugyanezen a címen a Magyar népmesék rajzfilmsorozatban tekinthető meg.
Sárkányölő Sebestyén – rajzfilmsorozat
Volt egyszer egy ember s neki három legény fia. Nem volt egy betevő falatjuk sem, amit egyenek, felkerekedtek hát s elindultak elpanaszolni a királynak az ő nagy szegénységüket. Így kezdődik a mese.
A király mintha csak hallaná (még szép, hogy hallja) a ki nem mondott kérésüket, öreg vándor alakjában elébük siet.
A királynak ez a „belépője” hihetetlenül intenzív mesei pillanat, melyet a rajzfilmváltozat is jól érzékeltet: a legények elhatározásával egyidőben látható a király átváltozása vándorrá. (Az olvasott mese és a képi világ kapcsolata című bejegyzésünkben már ejtettünk néhány szót a rajzfilmbeli, jól eltalált képi ábrázolás „jelerősítő” hatásáról).
A legények találkoznak az öreg vándornak öltözött királlyal és szinte kiszakad belőlük a sóhaj: hej, ha én itt birkás gazda lehetnék, minden szegény embernek adnék egyet! A galagonyásnál szőlő-birtokot óhajt a középső, s ígéri, hogy minden arra járónak ad egy fürt szőlőt. A legkisebb a Dunához érve azt kéri, bár lehetne ő a révész, mindenkit ingyen vinne át a folyón. A király teljesíti minegyik kívánságot, majd kis idő múlva meglátogatja a legényeket. A két nagyobbik fiú jó dolgában elfeledkezett az ígéretéről, csak a legkisebb tartja a szavát, csak ő tartja magát ahhoz, amit kinyilatkoztatott.
A szakrális király
A mesebeli király a legnemesebb, legmagasabb uralkodói jellemvonásokat valósítja meg. Ő egy szakrális király (ma úgy mondanánk: szent ember és felelős vezető egyben), aki közvetít ég és föld között, mondhatni a híd szerepét tölti be a két világ között. A megnyilvánuló szándéknak és a megvalósítást támogató erőforrásnak egyaránt közvetítője. „Lehozza az égit a földre, felemeli a földit az égbe – összhangba hozza a kettőt.” A szakrális király a nemes jellem megtestesítője: benne az értékek és az erények uralkodnak az érdekek és az anyagi világ megnyilvánulásai felett.
Nagyon szép az a mesebeli motívum és kép, ahogy a király az első két fiúnál a környezetadta lehetőségeket (vagyis szó szerint: az adottságokat) alakítja át erőforrássá – a kősziklákból birkanyáj, a galagonyásból szőlő lesz – akár arra is gondolhatunk, hogy az értéktelen holmit is át lehet lényegíteni, át lehet lelkesíteni a jó cél érdekében. A legények égbe szálló sóhaja („hej, ha én itt gazda lehetnék…”) igazi ima, mely meghallgatásra is talál. A magyar néplélek és hitvilág szerint az igazi uralkodó – egy valódi nemes király – szó szerint a Teremtő földi helytartója, képviselője.
A sóhajalakban megjelenő kéréshez, mint imádsághoz jószándék társul: a mese ezen szakaszában nem lehet kétségünk afelől, hogy a fiúk vágyakozása mélyről jön, szívből fakad elhatározásuk őszinte és valódi. Az más lapra tartozik, mennyit tartanak be az ígéretből.
A két nagyobb fivér sorsa megreked, mert letértek a választott – és az égiek által támogatott! – útról: ez hamar kiderül. Ők csaknem szó szerint „megmerevednek” és nem fejlődnek tovább. A mese szemszögéből nézve a történetük véget is ér. Kívánságuk hirtelen fellángolás volt, inkább felszínes mint mélyről jövő. Tartalom – érték és erény – nélkül nem is lehetett hosszúéletű: szalmaláng volt csupán.
A mese rámutat arra is: nem csak az a fontos, hogy a lehetőséget megkapja valaki, hanem az is – talán sokkal fontosabb – hogy mihez kezd vele. A jószándékot, a jó energiákat (akárhogy is nevezzük) tettekben, viselkedésben is tovább kell éltetni. Fontos a szavak és a tettek közötti őszinte kapcsolat, a Teremtő előtt egyébként sem lehet hazudni. A mesére visszatérve: minden kérés meghallgatásra talál, de aztán aszerint cselekedj, ahogyan a terveidhez kérted a segítséget. Az erőforrásokat a kijelölt és támogatott célnak megfelelően használd. Aki nem így tesz, az letér a választott útról, amihez kérte a támogatást – akkor bizony az élete nem fejlődik tovább, hanem megreked. Hiába van meg a bőségesen termő szőlőskert, hiába a szép nyáj… mindez csak a fizikai sík, a külsőség. A hosszútávon élettelen üres forma tartalom nélküli. Se szeri se száma azoknak a népmeséknek, amelyekben e megállapítás igazolását felismerhetjük.
A Sárkányölő Sebestyén amolyan „kettő az egyben” (a fentiekben csak a bevezetést érintettük), a mese ezt követően a harmadik, révésszé lett fiú gyermekéhez tér vissza. Ő lesz Sárkányölő Sebestyén, akinek szülei éppen a világra jövetele pillanatában érkezett öreg vándort vagyis a királyt kérték fel keresztkomának). A mese ettől még egyáltalán nem egy könnyű, gyors és instant valami. Igazi nehézsúlyú magyar népmese, tele tanulságokkal, amit emészteni kell.
Ezek a bejegyzések is érdekelhetnek:
