Király kis Miklós
A lelki fejlődés – továbblépés és lelkierő – csodás segítők – önbizalom és hit összefüggései a Király kis Miklós c. mesében.
A különleges formában, alakban megjelenő segítők, támogatók nagyon sokszor erőteljes szimbolikus értelmet hordoznak abban az értelemben is, hogy az olvasó – mesehallgató – figyelmét a megszokott életkörnyezetről „elirányítják.” A táltos és a táltos paripa, a tündér, a boszorkány és a sárkány stb. kézenfekvő példaként szolgálnak erre. Nem ennyire egyszerű, de ugyanilyen egyértelmű a helyzet akkor is, amikor csodás erejű, képességű hősökkel, szereplőkkel találkozunk. Nézzünk egy példát, hangsúlyozva, hogy ez egy a sok lehetséges értelmezés közül.
A Király kis Miklós című mesében (értelmezését lásd Magyar népmeséink – mindennapi útmutatóink) a címben megnevezett főhős útnak indul, hogy visszaszerezze a sárkányok által elrabolt napot, holdat és csillagokat. A küzdelem során számos feladatot kiválóan megold, komoly tudatosságról tesz tanúbizonyságot. Útja során azonban hibát követ el, ennek következtében pedig elveszíti azt, amit kemény harcokban megszerzett. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy elbukott és most újra kell kezdenie a küzdelmet.
Ez a bukás azonban – amint arra korábban igyekeztem rávilágítani (lásd az ott kifejtetteket) – a lelki-szellemi emelkedést, a fejlődést hordozza magában. A továbblépéssel a hős magasabb szintre lép, útjának ezen újabb szakaszában azonban a magasabb rezgésű energiaállapot ellenére nincs könnyebb dolga. Az előző szinten ugyanis úgymond „erőben volt”, küldetését – amíg a hibát el nem követte – mesterien hajtotta végre. A bukás utáni felállás, a történések megértése és elfogadása melletti továbblépés már magasabb dimenzióban történik, ahol viszont a hős most kezdi az útját. Itt még ismeretlenül jár, ez a környezet nem az, amit megszokott, itt hiába forgatná mesterként a kardját.
Az új helyzethez új segítőket kell kapnia, akik ezen a szinten támogatni tudják őt. Így kerül Miklós útjába pl. Messzelépő és Messzenéző, akik az új dimenzióban való mozgását, eligazodását segítik: ők a magyar gondolkodásban (és a mesei motívumrendszerben, mely szegről-végről ugyanaz) a sajátosan magyar „tér-idő a priori” fogalmait testesítik meg, vagyis a végtelent, a határtalant. Ők segítenek leküzdeni számára azokat az akadályokat, melyekkel – a fizikai sík megszokott eszközeit alkalmazva – vélhetően nem boldogulna.
Ugyanilyen jelentéstartalom (is) tulajdonítható A vasfejű ember című mesében, ahol a hőst segítő három varázslatos erejű kutya neve Erősmintavas, Nehézmintaföld és Jólhall. Ők nem kis feladat megoldásában támogatják a mesehőst – a segítségükkel száll szembe, számol le az őt akadályozó belső félelemmel. Márpedig a saját félelmünkkel való harc a legnehezebb harcok egyike.
A Király kis Miklós című mese a fent elemzett kérdéskörben egy további érdekes tanulsággal is szolgál. A főhős elindulása, megtorpanása (az elmondottak után már nem szívesen használom a „bukás” kifejezést) és továbblépése mellett egyértelműen érezhető egy másik irány jelenléte is a mesében: ez pedig a hős, Király kis Miklós célja.
Másképpen fogalmazva jelen van a mesében az elérendő cél töretlen íve, ami meghatározza a hős és a hozzá csatlakozó szereplők sorsát, cselekedeteit is. A küldetés célja, a megoldandó feladat ugyanis nem változik, Király kis Miklós vissza kell, hogy szerezze az elrabolt napot, holdat és csillagokat. Ez a cél változatlan, s ezt nem befolyásolja az sem, hogy egyszer már a „markában voltak…” A „bakarasznyi kis embertől” elszenvedett lecke után a lelki fejlődés újabb szakaszba lép, az égitestek utáni kutatás szükségképpen másképpen zajlik: semmi nem lesz ugyanolyan, mint annak előtte. A nap, a hold és a csillagok meglelésének feladata azonban marad és ebbe a töretlen mesei vonalba illesztődik be a három új segítő.
Különleges tulajdonságaikkal – amint arra az imént igyekeztem rámutatni – ők egy másik dimenzió, egy másfajta gondolkodás megtestesítői, de csodás képességeik ellenére e szereplők ugyanúgy vágyják a kihívást, mint az út elején Király kis Miklós. Ezért szól így a mese:
Megy mendegél szegény fiú hetedhét országon ...
Megy, mendegél szegény fiú hetedhét országon keresztül. Egyszer talált egy embert. Sírt.
Kérdi tőle:
– Hát te miért sírsz, te ember?
– Hogyne sírnék – mondja az ember -, ha kinyitom a szememet, keresztüllátom a világot, és nem látok tovább!
– Na, gyere velem, majd lesz módodban a nézés!
Mennek tovább ketten. Megint találnak egy másik embert, az is sír.
– Hát te miért sírsz, te ember?
– Hogyne sírnék – mondja az ember -, mikor egyet lépek, keresztüllépem a világot, és nincsen tovább hova menni!
– Na, gyere velem, majd lesz módodban a lépés!
Na, ahogy mennek, mendegélnek hárman, megint találnak egy embert, az is sír.
– Hát te miért sírsz?
– Hogyne sírnék – mondja az ember -, mikor hét öl fa ég mellettem, hét nagy ujjas van rajtam meg hét bunda, mégis majd meg fagyok!
– Na, gyere velünk, majd lesz módodban a melegedés!”
A mesében Király kis Miklós új segítői ugyanabból a feladatból veszik ki a részüket, mint a mesehős. Miután hazaküldte öccsét, hogy mondja meg a királynak, hogy s mint járt (elvesztette a világosságot adó égitesteket), egyedül indul tovább. Ismeretlen útra lép, ahol már nem ő diktálja a szabályokat. Emlékezhetünk a mesére: a nap, a hold és a csillagok megkeresését és visszaszerzését – nem alaptalan – magabiztossággal ajánlotta fel Király kis Miklós, ő volt az, aki kihívta a sárkányokat, a hős volt az, aki elhatározta, hogy megküzd a sárkányokkal (a külső-belső ellenséggel) és meghatározta a harc színterét és módját is. Útja új szakaszában minden ismeretlen számára – azt sem tudja, merre induljon – egy biztos csak: a feladat maga. Illetve még egy, a főhős hite és bizalma abban, hogy sikerrel fog járni. Nem látja, hogy milyen segítséget fog kapni, de elindult és halad előre.
Aztán ahogyan halad, úgy kerülnek az útjába a segítők. Szokatlan érzés lehet(ne) ez Király kis Miklósnak, hiszen eddig ő irányított, most viszont a maga erejéből lehetetlennek látszik a feladat megoldása. A mese azonban azt üzeni, hogy ez csak látszólag van így. Miklós is alázattal fogadja el, hogy a történtek után és azok következtében ez a dolgok rendje és minden, ami zajlik vele és körülötte az határozott céllal történik. Akkor is és annak ellenére is, ha nem érti, nem látja át a történések szálainak sodródását, alakulását. A biztos pont a feladat és a hős hite (ezzel együtt önbizalma, határozottsága és alázatos küldetéstudata).
Ebben a helyzetben – ebben a lelkiállapotban – szinte természetesként hat a segítők megjelenése. Nem Miklós felett álló személyek ők, csodálatos tulajdonságuk magától értetődő ésszerűséggel jelenik meg a mesében. Képességeik pontosan azok, amikre a hősnek az útján szüksége van: fel kell deríteni azokat a szálakat, melyek láthatóak (legfeljebb Miklós számára nem), le kell győzni a tér adta fizikai korlátokat (a mesehős magában, magától erre még szintén nem képes).
Nagyon szép a mesei vonalvezetés és történetszövés ebben a kérdésben is. Látható, ahogyan a kép összeáll: ami Miklós számára elérhetetlen, arra segítséget kap, az út új szakaszán megjelenő segítők csodás képességei ebben a világban természetesek (csak Miklósnak jelentenek újat), ráadásul a segítők maguk is részt vesznek a feladat megvalósításában. És itt érdemes megállni egy pillanatra.
A mesebeli segítők – Messzelépő vagy Messzenéző – tulajdonságai „természetesnek” tűnnek ugyan, a mesehős segítése azonban nekik is kihívást és új területet jelent. Nem véletlenül szól a következőképpen a mese: „azért sírok, mert egyet lépek, keresztüllépem a világot és nincs hova lépni…” amire a válasz így hangzik: „gyere velem, majd lesz módodban a lépés…”
Az ősi magyar világszemlélet a mindenséget több, eltérő minőségű, egymástól elkülönülő, mégis összefüggő dimenzióban, rétegben fogta fel és láttatta – pl. a mesén keresztül. Csak ezen a módon érthető – ilyenformán viszont tisztán értelmezhető – hogy Messzelépőnek Király kis Miklóssal való találkozásáig „nincs hová lépnie”, ha viszont a hőssel tart a lelki fejlődés, az emelkedés útján, akkor majd „lesz módjában a lépés…” Messzenéző keresztüllátja a világot és nem lát tovább – Király Kis Miklós mellett azonban „lesz módjában a nézés…” Ez alatt csak azt érthetjük, hogy a mesehőshöz csatlakozó segítőtárs számára a szó szoros értelmében új dimenzió nyílik: másik világ, más mozgástér.
Végül, de semmiképpen sem utolsósorban a fenti, összetett gondolatsor zárásaként ki kell térnünk ennek a mesei motívumnak egy további tanulságára. A lelki fejlődés útját járva gyakran kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy megszokott életkörülményeink lényegesen megváltoznak, ami azzal is jár(hat), hogy beidegződéseink nem működnek.
Ez (a jelen helyzetre koncentrálva) a fejlődéssel járó szint-váltás (dimenzió-váltás) szinte természetes következménye, ami természetessége ellenére nagyon félelmetes lehet. Ez az állapot idővel megszűnik, mint ahogyan szemünk is hozzászokik a hirtelen fényhez. A problémát az okozza, hogy ebben az átmeneti időszakban – emelkedés ide vagy oda – kétségbeeshet az érintett személy: eddigi erőforrásai nem működnek (Király kis Miklós esetében pl. már nem látja előre, hogy a cél érdekében pontosan mit kell tennie), erőtlenné vagy értéktelenné válnak azok az eszközök, amikkel a harcot eddig sikeresen megvívta (itt tulajdonságokra és fizikai eszközökre egyaránt gondolhatunk, Miklós pl. további útján már nem bízhat a fegyverében).
Király kis Miklósnak a mesefejtés során többször is hangsúlyozott „zökkenőmentes továbblépése” azt is üzeni, hogy ebben a helyzetben a hősnek rá kell bíznia egy időre magát hitére és a magasabb erőkre (a Teremtő akaratára, kozmikus erőhatásokra, kinek hogyan tetszik).
Akik ismerik a tarot üzeneteit, azok számára a nagy arkánum XII lapja, Az akasztott kártyája ad útmutatást, azzal, hogy az érintett személyek általában tudatában vannak a körülöttük zajló átalakulásnak („csak” nehezen viselik el azt). A hit és bizalom, türelem és tudatos egyensúlykeresés, szemlélődő befelé figyelés és robbanó aktivitás nélküli „puszta jelenlét” nagy próbája ez az időszak.
A feladattal küzdő személy számára ez a helyzet hihetetlen belső erőpróbát jelent: a mese azonban rámutat arra, hogy sokszor a lehető leghamarabb be kell látni, hogy az eddig alkalmazott eszközök és hozzáállás (bármilyen sikeres lehetett, volt is egy ideig), meghaladottá vált, azon túl kell lépni. A segítség, a támogatás a megfelelő módon meg fog érkezni: Király kis Miklós mellé Messzelépő és társai személyében, A veres tehén Ferkója mellé pedig az öreg király farkast űző komondorai formájában.
