A kapzsiság, hiúság és nagyravágyás elemei egy magyar népmesében
A molnárlány
Szerintem sokan ismerik azt a régi cirkuszi számot, amikor a porondmester a zenebohóctól sorra elveszi a hangszereket, de ő rendre újakat húz elő ezzel a felkiáltással „… van másik…!” Így folytatom én is A rekeszfonó lány mesetípus meséinek idézését, annak ellenére, hogy már az eddig említett változatok is bőven szolgáltattak érdekes meseváltozatokat.
A most terítékre kerülő mesének az eddigiekhez mondhatni alapvetően hasonló a felütése: itt az apa (és nem az anya) állítja a lányáról, hogy aranyat tud fonni. A mese, mely A molnárlány – címet viseli, nagyon erőteljesen indul, ami a jellemábrázolást illeti: az apa a gyönyörű lánya valamennyi kérőjét kikosarazza – elküldi, elzavarja – mondván, ő a lányát a királyhoz szeretné adni. De a király – erről semmit nem tudván – nem jön.
Erre a molnár, aki amúgy szerfelett gazdag, maga megy fel a királyhoz. Beköszönése kissé illetlenre (már-már szemtelenre sikerül: „Felséges királyom, restellem a dolgot, hogy nekem kellett elgyönni magáho. De tudja-e, hogy van énnekem egy nagyon szép lányom, akit senkinek nem adok a világon, csak magának.”
Eddig rendben is lehetne a dolog, de váratlan fordulatot vesz a beszélgetés, amikor az apa a mondandóját – csak hogy szerencséje legyen, így a mese – egy hazugsággal toldja meg: azt állítja, hogy a lánya szalmából aranyat is tud fonni. Ekkor a király visszatámad és ez a válasz teremti meg a mesei konfliktust: „No te mónár, ha minden szavad igaz, feleségül veszem a lányod. Ha hazudtá, karóba húzatom a fejed, de még a lányodét is.”
Az apa, vagyis a molnár hiúságból, nagyravágyásból cselekedett, amikor megtoldotta egy hazugsággal a mondandóját. Kezdetben „csak” a lánya szépségét akarta hangoztatni („kamatoztatni”), de egészen biztosra akart menni.
Pedig kapzsiság, nagyravágyás és hiúság együtt nagyon rossz kombináció és nagyon könnyen önveszélyessé válhat.
Ennek igazolására itt ez a mese: a molnár számára hamar kiderül, nem csak a saját, hanem a lánya fejével is játszik. Nem nehéz belátnia, hogy baj van: mondja is a lányának: „jaj nagy bajt csináltam édes lányom…. hazudtam a királynak.”
És a király viszi is a szép lányt, innentől a molnárral a mesének nincs is dolga: fordult a kocka és a molnár e perctől kezdve annyira sem irányít, mint azt a mese kezdetén hitte… Túl messzire ment, már nem egyszerűen a lánya kérőit zavarta el, hanem olyan helyre tolakodott, ahol nem ő irányít. Idegen harcmezőre tévedt és ezt a király gyorsan tudtára is adta.
A mese ettől kezdve új vágányon fut és a lány csodás megszabadulása – a kis emberke felbukkanása – mellett jobban is érdekel minket a történetbe szövődő új szál. Kiderül, hogy a király ugyanolyan kapzsi és nagyravágyó, mint a molnár, csak éppen az előbbi aranyra éhes, a másik a felsőbb körök közelségére áhítozik. És a király nem is nagyon tagadja, mennyire vágyik az arany után: a molnár önveszélyes hazugsága „nyitott fülekre lelt nála…” Mondja is: nagy a birodalom, még több arany kell… nem érdekli, hogy már első alkalommal rögtön egy egész faháznyi szalma változott át arannyá.
Három a magyar igazság, mondja és …
nem törődve semmivel – megszegi a szavát…
… de a kis törpe megfonja harmadszor is a szalmát aranynak, ám megkéri az árát. A királynétól elsőszülött fiát kéri cserébe.
A király pedig nem is tudja, hogy mire megnyugodnak a kedélyek – megvan az arany és kijelenti, hogy többet nem kell fonnia az asszonynak, nem kell félnie senkinek – akkor van elveszve minden… Mikor elvonulni látszanak a viharfelhők, már csaknem késő: jön a törpe a királyfiért.
Ahogyan lenni szokott, az elkövetett hibák, félresiklások később bosszulják meg magukat. A király igazán fel sem fogja, milyen veszélybe sodorta a családját, feleségét és kisgyermekét.
Igaz, nem is ő oldja meg a helyzetet. A mese szerint a királyné az, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy eloldódhasson a reákényszerített – kényszerből magára vett – kötelékből. Mindenkit útnak ereszt, hogy a szabadulást hozó információnak nyomára akadhasson.
A királynő kitartása, erőfeszítése példaértékű, semmit nem becsül le, egyetlen lehetőséget sem szalaszt el a sikert remélve.
A mese szerint még az udvarban maradó sánta kis seprőslányt is elküldi, hátha éppen ő jár szerencsével. Ugyanabban a csodás megmenekülésben lehet része másodszor, mint ami előbb a szalmából font arany révén a király elvakultságától megmentette, most a fiának hoz szabadságot. Varázslat előbb, varázsszó utóbb – kimondva a kis törpe nevét megszűnik annak hatalma felette.
A molnárlány című mese a zagyvarónai meséket felsorakoztató Az ikertündérek című kötetet gazdagítja.
Ezek a bejegyzések is érdekelhetnek:
Letölthető könyveink

12 magyar népmese értelmezését tartalmazó kötetem:
Holló Jankó,
Az álomlátó fiú,
Vas Laci,
Az erdőzöldítő és mezővirágoztató királykisasszony,
Szerencsének Szerencséje,
Pirosmalac,
A víz tündére,
A hétszépségű királykisasszony,
Megölő Istefán,
A vasfejű ember,
A találós mese,
A pelikánmadár

12 magyar népmese értelmezését tartalmazó kötetem:
A rest macska
A lusta lány
A furfangos koldus
Az irigy bátya
A csóka lányok
A csillagszemű juhász
A kékfestőinas
Egyszemű, Kétszemű, Háromszemű
Az égig érő fa (I-II)
Király kis Miklós
A Halál