A pulikutya

Az elmúlt hetekben „erős mesékkel” foglalkoztunk, ez alatt azt értve, hogy a felhozott magyar népmesék igen komoly érzelmi töltetet hordoznak. Köztünk legyen mondva: ez általában jellemzi a magyar népmeséket. Most azonban különösen igaz.

Legutóbb A részeges király meséjének egyik általunk legfontosabbnak tartott mondandójára csatlakoztunk rá, előtte Az eltévedt fiú meg az anyja, most pedig A pulikutya című magyar népmese kerül nagyító alá: ezt kíséreljük meg szóra bírni.

Méghozzá a részeges király sorsát vizsgáló mesét alapul véve, finomítva figyelmünk fókuszán. Lehetetlen ugyanis nem észrevenni, hogy a két mese között erőteljes hangulati hasonlóság húzódik meg, ami a részeges király és a nagygazda ember életében végbemenő történéseket illeti. Úgy is mondhatjuk, hogy eltéveszthetetlen párhuzamok jellemzik e meséket amellett, hogy nagyfokú hangsúlybeli különbségeket is felfedezhetünk. Lássuk akkor!

Érezhető elszigetelődés jellemzi mindkettőjüket, elszakadás és elfordulás a világtól. A király – láttuk – fokozatosan leépíti, megfojtja kapcsolatait a környezetével, mert változtat a prioritásokon: az ital iránti szenvedélyét helyezi minden elé. Céljai beszűkülnek, mígnem egy idő után végérvényesen kiüresedik és átveszi benne a valaha volt értékes helyét valami más. A király önmagán kívül ragad meg valamit, és ez a valami lassan elpusztítja: mert ez a döntés nem jelent „minőségi cserét…” Egészen üressé – szinte légüres térbe kerül.

Sok hasonlósággal, de mégis más szempontú megközelítést tesz lehetővé A pulikutya meséje. A nagygazda ember elvonulása kicsit más történet. Ő nem fokozatosan építette le a környezetét és kapcsolatait valami másért, hanem egy pillanat alatt (hibásan következtetve a látszatból) érezte úgy, hogy mindent elveszített – emiatt cselekedett meggondolatlanul, ami miatt az életében tényleg mindent elveszített.

A nagygazda ember abban a sorsdöntő pillanatban valóban – a saját belső valósága szerint – igazán világtalan volt: nézett, de nem látott. Hogy lehetett ez? Hogyan hihette el, hogy a felesége olyan szörnyűséget követett el, hogy elpusztította a gyermekét?

A mese kezdő képsorai sokat elárulnak, leginkább a Szent Péterrel távozni készülő Jézus szavai: „Hallod-e Te, Péter! Ennek a nagygazda embernek mindene van az égvilágon, csak az nincs, ami kéne. Ezt egy szép fiúgyermekkel megáldjuk és az, amit kér, annak minden megadatik…” A gazda jómódban és bőségben él, szíve telve van jóval és jószándékkal. De valami hiányzik.

És a megoldás kulcsa itt van.

Jézus nagyon jól látta a nagygazdaember lelkének rejtelmeit. Mindene megvan az égvilágon – mondja, miután meggyőződött a jószívűségéről és látja, hogy jómódban él – csak az nincs, ami kéne. Egy szép fiúgyermek…. Csak az nincs, ami pedig kéne: és már látjuk is, mi hiányzik olyan nagyon. Pedig minden készen áll hozzá. Az ember nagyon várja a születendő gyermeket, nagyon vágyik rá, nyugodtan mondhatjuk, az életénél is jobban, a leginkább ezen a világon.

Márpedig ez a hiány nagyon tud fájni, és a szívet-lelket instabillá, könnyen megingathatóvá, sebezhetővé teszi. Ez a helyzet a lélek „vakfoltját” jelentheti, talán érthető így a korábban említett hasonlat, ami a nagygazdaember – képletesen szólva – világtalanságára utalt.

(A mese tanulsága másnak a kínzó hiányra is – megfelelően – átvihető.)

Ezen a ponton találta meg – találta szíven – a nagygazdát a mesebeli történés: a mindennél jobban vágyott gyermek elvesztése… ráadásul attól véli elszenvedni a csapást, akinek révén éppen a kincset kapta. Szép ifjú feleségétől. Az áldásként várt gyermek elvesztésének tudata mindent homályba taszít benne, a legrémségesebb rémálom kel lelki szemei előtt valóra.

A felfokozott várakozás-vágyakozás óhatatlanul félelmet is gerjeszt az emberben. A félelem pedig negatív energia, jelenlétében a biztonságérzet szertefoszlik, az egyensúlyi helyzet semmivé válik, bizonyos a kibillenés és zuhanás.

 

Ilyen félelemmel telt gyenge pontok mindenki életében vannak, és igen sokfélék lehetnek. Kisebbek is, nagyobbak is – de egyaránt figyelmet érdemlő gyűjtő- és gyújtópontok.

Az érintett személyhez kötődő szinte minden (és mindenféle) energiát fókuszként képesek a pillanat töredéke alatt egy pontba terelni: oda, ahol a félelem gyökerezik, ahol a valamitől való rettegés, szorongás, hiányérzet jelen van. Aki csak egy bizonyos dologtól fél, végletekig kiélezett helyzetben éppen ezt a pontot – ahol a félelem lakozik – egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen fogja tudja védeni.

Csoda hát, hogy nagyon gyakran éppen ott hibázik az ember, ahol a legjobban szeretne teljesíteni… Talán a nagygazda ember is félt a lelke mélyén, hogy ez bekövetkezhet… és lám, most úgy is látszik, hogy utolérte a veszteség …

Ilyenkor nehéz tiszta fejjel gondolkodni, cselekedni – ezek a „gyűjtőpontok” emiatt gyújtópontok is egyúttal. Ebben az állapotban az ember lobban és robban. Az összes információ és a hozzákötődő energia a félelemmel megtelt lelki vakfoltban gyűlik össze és félelemmel telítődik. Mindent és mindenkit a félelem szemüvegén keresztül lát, torz és rettegést keltő homályban.

Ilyenkor a józan ész, a hideg fej sokat segítene. De a nagygazda a racionalitásnak – finoman szólva – ebben a pillanatban híján van. A másnak nyilvánvalóan elképesztően hangzó és nevetségesen ható történés neki valóság – az ő saját, szubjektív, belső valósága. Ha más ember szemével nézné, nyilván látná, mi a helyzet, de ebben az állapotban a sajátjával: bajosan…

A nagygazda, aki általában véve kiegyensúlyozott és erős, itt – mintegy ellenpontként – nagyon védtelen és gyenge lehet. Furán hangzik, de amilyen erőt mutat fel a maga egészében, éppen olyan erővel hat vissza „magamagára” ez a lelki csapás. A hirtelen berobbanó felismerés egy régóta gyűlő és intenzív erőt sűrítő félelmes energiafókuszt lobbant így lángra.

Milyen jó lenne ilyenkor egy rajtunk kívüli biztos pont, aki vagy ami kellő hitelességgel és tiszta, de kíméletlen erővel mutatna rá a külső valóságra, a szubjektív nézőpont hibájára…. milyen jól jönne ilyenkor az öreg ember bölcs tanácsa (az ismert népmesében: „az estéli haragot tedd el reggelre” – Az öregember három szava) vagy egy kijózanító hideg zuhany (lásd pl. A félelmet kereső legény). Ha elhamarkodott döntés helyett csak belegondolna János szolga rejtélyes eltűnésébe… Így viszont nem marad más, csak a marcangoló lelkifurdalás. Befelé tekintésről és önvizsgálatról szó sincs: a nagygazda embert lassan ölő métely pusztítja. A jóvátehetetlen hiba tonnányi súlya, ami alól nem tud szabadulni.

 

A részeges király – aki nem találja a maga hasznát a külvilág számára – kívül rombol le mindent, a nagygazda – aki a legmélyebb hitében és saját belső erejében csalódik – belülről égeti fel magát…

 

Ahogyan egy idő után a tűz is csak pislákol a megtört öregember előtt, az életerő lassan kihunyni készül, a fájdalom él már csak benne, amit a könnycsepp jelez a szemében.

Az öregember – ez egykori nagygazda oldódása, ha úgy tetszik feloldozódása, a fiúnak és az anyjának hozzá kötődő sorsa külön gondolatmenetet érdemel.

Mert, ahogyan A pulikutya  című mese záródik:

ez nem mese, hanem egy történet.

Erre egy következő alkalommal kerítünk sort.

A pulikutya című mesét a Magyar népmesék című rajzfilmsorozatból ismerhettük meg.

Ezek a bejegyzések is érdekelhetnek:

Csel, furfang vagy hazugság?

A csel, furfang, hazugság változatos előfordulási és eltérő értelmezési-értékelési lehetőségei jelennek meg A kőleves és A szállást kérő róka c. magyar népmesékben.A kőleves A kőleves című magyar népmese – mely első látásra bizony a másik becsapására épül – a...

Arany László: Magyar népmesék

Arany László magyar költő és mesegyűjtő, Arany János fia 125 éve – 1898-ban – halt meg, 2024-ben ünnepeljük majd a születésének 180. évfordulóját. Jeles időszak ez arra, hogy egy rövid bejegyzés erejéig megemlékezzünk róla.1862-ben jelent meg Arany László híressé vált...

Fontosnak vélt elvárások elengedése – A rekeszfonó lány

Fontosnak vélt elvárások elengedése "A rekeszfonó lány" című magyar népmese alapján.A Magyar népmeséink – mindennapi útmutatóink című kötetünkben kifejtésre került A lusta lány című palóc népmese. Egy korábbi alkalommal pedig egy olyan mesét vettünk nagyító alá, mely...

A három szegény legény

A három szegény legény című mese A madárasszony című kötetben olvasható. A felütése már-már egy „gyorsított felvételhez” hasonlít (a harmadik bekezdés már a kifejtős rész, itt már a cselekmény kellős közepében járunk). Egy szegény ember vándorútra küldi három fiát,...

Az öreg király hagyatéka

Néhány bejegyzéssel korábban foglalkoztunk a kudarc, csalódás utáni talpraállás, újraindulás kérdéskörével. (Felállás a kudarc után) A nagy kedvenc Király Kis Miklós után a másik magyar népmese, amit ebben a témában felelevenítünk, Az öreg király hagyatéka.A mese...

Sárkányölő Sebestyén – életcélok, lehetőségek és erőforrások

Ez alkalommal a Sárkányölő Sebestyén meséjébe pillantunk be, de – szinte már szokás szerint – nem a címszereplő főhőst, hanem az őt útnak indító királyt állítjuk a középpontba. A mese A bűbájos lakat című gyűjteményben olvasható (Berze Nagy János gyűjtése), kitűnő...

Felállás a kudarc után

Megdöbbentő, milyen sok népmese foglalkozik a kudarc, bukás utáni talpraállás és az újraindulás témakörével. Vagy úgy, hogy egyenesen ez a probléma áll a mesei történet középpontjában, akár úgy, hogy a mese egyébként szán fontos szerepet a kérdésnek.  „A legnagyobb...

Ki miből tanul?

Itt most nem arra gondolunk, hogy a tanuláshoz sokszor elengedhetetlen szakirodalom kiválasztása milyen megfontolások alapján történhet (bár mára a mesetudománynak is megvan a maga irodalma). Sokkal inkább arra, hogy szóból ért a magyar ember – így a közmondás – igen...

A kőleves

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény, háborúból hazatérő katona. Vándorolt faluról falura, rongyosan szegény, és éhesen…” Így kezdődik A kőleves című magyar népmese.  A katona egyre éhesebb és napról napra türelmetlenebb. A helyzete kilátástalannak...

A só

Sóval vagy só nélkül? Mesés gondolatok fontos és fontosnak vélt értékekről A só című magyar népmese kapcsán. A só című mese minden bizonnyal a legismertebb magyar népmesék egyike, melynek több változata is elterjedt, még ha nem is azonos mértékben. A mai alkalommal...
Magyar népmeséink - mindennapi útravalóink - letölthető könyv

12 magyar népmese értelmezését tartalmazó kötetem:

Holló Jankó,

Az álomlátó fiú,

Vas Laci,

Az erdőzöldítő és mezővirágoztató királykisasszony,

Szerencsének Szerencséje,

Pirosmalac,

A víz tündére,

A hétszépségű királykisasszony,

Megölő Istefán,

A vasfejű ember,

A találós mese,

A pelikánmadár

Magyar népmeséink - mindennapi útmutatóink

12 magyar népmese értelmezését tartalmazó kötetem:

A rest macska

A lusta lány

A furfangos koldus

Az irigy bátya

A csóka lányok

A csillagszemű juhász

A kékfestőinas

Egyszemű, Kétszemű, Háromszemű

Az égig érő fa (I-II)

Király kis Miklós

A Halál