Fontosnak vélt elvárások elengedése – A rekeszfonó lány

Fontosnak vélt elvárások elengedése “A rekeszfonó lány” című magyar népmese alapján.

A Magyar népmeséink – mindennapi útmutatóink című kötetünkben kifejtésre került A lusta lány című palóc népmese. Egy korábbi alkalommal pedig egy olyan mesét vettünk nagyító alá, mely ezzel a palóc mesével nagyfokú hasonlóságot mutat és  A vidám királyfi címet viseli. A két mesét legkönnyebben közös indító gondolatuk alapján rokoníthatjuk. A következő néhány gondolatot ugyanezen mesetípus egy további variánsának szenteljük, ezzel is igazolva a magyar népmesekincs elképesztő változatgazdagságát. 

Magyar népmeséink - mindennapi útmutatóink

12 ismert magyar népmese értelmezését tartalmazó kötetünk:

A rest macska

A lusta lány

A furfangos koldus

Az irigy bátya

A csóka lányok

A csillagszemű juhász

A kékfestőinas

Egyszemű, Kétszemű, Háromszemű

Az égig érő fa (I-II)

Király kis Miklós

A Halál

A történet lényegét ugyanaz a szál vezeti, mint a fent említett mesékben: a leányáról az anyja azt állítja: olyan szorgos, hogy jóformán mindent megfon. Már a kerítés maradt csak, minden más elfogyott, amit fonni tudna. A rekesz kifejezést a mesekötet szómagyarázata szerint rácsként kell érteni, pontosabban kerítés, kerítésdarab jelentéssel bír. 

Szóval a lány – legalábbis így mondja az anyja – még a kerítést is elbontja, hogy szőhessen-fonhasson, de minden szöszt is megfon, amit az anyja összeszed neki. A királynak éppen akkor halt meg apja, anyja és egyedül maradt. Híre ment, hogy olyan lányt szeretne elvenni feleségül, aki szőni fonni tud, mert – a mese szerint – a királynak „abban vót gyönyörűsége, aki szűtt-font…” 

Amikor a király (ki a szomszédban lakott) éppen a házuk előtt sétált, az asszony összebeszélt a lányával, hogy tegyenek úgy, mintha a lány a kerítésdarabokat húzgálná éppen, az anyja meg színleg (ám látszólag erősen) ütötte verte, természetesen mindezt a király szeme láttára. Innentől jórészt szokott úton haladt a mese: a király elveszi a lányt, de összeszed egy nagy kamrányi szöszt, így szól: „Na, feleségem, most mán fonjál!” 

Pedig a leány egy szálat sem tudott fonni, csak az anyja fogta rá, hogy jól fon, mert hallotta, hogy a király ilyen feleséget szeretne magának. Ekkor aztán megijednek – kétségbe is esnek anyja és lánya egyaránt – mert a király kijelentette: hiába vette feleségül, ha nem fon a lány, neki ugyan nem kell az asszony. Ezen a ponton sodródik egy halvány, de felettébb figyelemreméltó szál ebbe a mesébe. 

Az ilyen típusú magyar mesék jellemzően a szorult helyzetbe került lányról szólnak, arról, hogyan menekül meg a kutyaszorítóból. Konkrétan valaki (ördög vagy manó, nagy szakállú kis emberke) a segítségére siet, szorgoskodik, fon helyette, cserébe azonban kér valamit. Nem is keveset, hogy az övé legyen a lány testestől-lelkestől (pl. Tancika-Marcika), vagy a királynévá lett szegény lány első gyermekét akarja elvinni (pl. Világcsúfja stb). 

A leány nagy szerencsével kitalálja az őt támogató lény, manó esetleg valami ördögi szerzet nevét, amitől annak a hatalma megszűnik felette. Vagy olyan irányt vesz a történet, hogy csodával határos módon belecsöppen az életébe három öregasszony, akik rettentő csúfak és el lehet hitetni a királlyal, hogy a sok fonástól lett rettentő az ábrázatuk. A korábban tárgyalt mesékben (így példának okáért A lusta lány, A vidám királyfi című mesékben) ez a megmenekülés útja és módja. A rekeszfonó lány meséje is ezen a nyomvonalon halad, 

ez a mese azonban egy kicsit más. 

Arról van szó ugyanis, hogy a szóban forgó történetben nem a leány előtt bukkan fel váratlanul a három csúnyánál csúnyább öregasszony, hanem az anya lép a tettek mezejére. Először kétségbeesnek – „jaj, mit csináljon mán a vénasszony…” – aztán észbe kap és cselekedni kezd: „hamar összeszaladgálta a falut…” és olyan öregasszonyokat kezdett keresgetni, akik valamilyen testi hibával bírtak: az egyiknek az ujja volt olyan vastag, mint egy cső, a másiknak az ajka csüngött a melléig, a harmadiknak pedig akkora volt a hátulja, hogy egy karszéken sem tudott ülni. Megbeszélte velük, hogy keressék meg a királyt, s ha érdeklődik furcsaságuk felől, mondják neki: „a sok fonástól lett ilyen…” Meg azt: „aki fon, mind így jár…” Mert a sok fonás bizony nyomot hagy az emberen. 

És a füllentés „talál-süllyed”. És nem csak annyiban, hogy anya és lánya megmenekülnek s mégiscsak királyné lett a lányból. Sokkal inkább azon a területen érdemel említést a mesei mondandó, amit a népmese „finom nevelő hatásaként” ismerünk. 

A király eleinte azzal fenyegetőzik, hogy ha nem fon, elküldi a lányt, aki ekkor már a felesége. A mese kezdő soraiban nagyon árulkodó egy, látszólag oda nem illő közbevetés: „Néném, hagyja csak azt a lányt, minek üti? – Nagyon szép lány vót. – Minek üti azt a lányt?” A király nyilván erre a kettőre lett figyelmes: nagyon ütik és nagyon szép a lány… Nem véletlenül akadt meg rajta a szeme. És ezért is ijed meg olyan nagyon a király, hogy el ne csúfuljon az ő felesége. 

Amikor megjelentek a finoman fogalmazva fura öregasszonyok, már nem a szövés-fonás jár az eszében, hanem arra koncentrál, ami valójában fontos a számára. 

Mintha a királynak hirtelen megjött volna az esze, sokkal többre értékeli a felesége szépségét, mint azt, amit korábban lényegesnek tartott és talán okát sem tudta volna adni. Hogy miért csak abban volt gyönyörűsége, „aki szőtt-font”… 

Meglehet, akkor döbbent rá, hogy neki fontos a felesége úgy ahogy van – szépen, épségben. Már elkergetni sem akarja, dehogy is akarja, éppen ellenkezőleg! Azonnal kiadja a parancsot, hogy „a szöszt pakolják el, hogy a felesége még ne is lássa, nehogy fonjon…” Végül a király megértette, nem is olyan fontos a szövéshez-fonáshoz ragaszkodnia. Inkább van gyönyörűsége szép feleségében, mint a sok-sok megfont szöszben… Ez akkor is igaz, ha nem teszik közhírré. 

Így már hihetjük a mesemondó rövid summázatát: „Éltek boldogan.” 

A rekeszfonó lány a Pallag Rózsa című gyűjteményben olvasható, mely kárpát-ukrajnai magyar népmeséket tartalmaz. 

Ezek a bejegyzések is érdekelhetnek:

Csel, furfang vagy hazugság?

A csel, furfang, hazugság változatos előfordulási és eltérő értelmezési-értékelési lehetőségei jelennek meg A kőleves és A szállást kérő róka c. magyar népmesékben.A kőleves A kőleves című magyar népmese – mely első látásra bizony a másik becsapására épül – a...

Arany László: Magyar népmesék

Arany László magyar költő és mesegyűjtő, Arany János fia 125 éve – 1898-ban – halt meg, 2024-ben ünnepeljük majd a születésének 180. évfordulóját. Jeles időszak ez arra, hogy egy rövid bejegyzés erejéig megemlékezzünk róla.1862-ben jelent meg Arany László híressé vált...

A három szegény legény

A három szegény legény című mese A madárasszony című kötetben olvasható. A felütése már-már egy „gyorsított felvételhez” hasonlít (a harmadik bekezdés már a kifejtős rész, itt már a cselekmény kellős közepében járunk). Egy szegény ember vándorútra küldi három fiát,...

Az öreg király hagyatéka

Néhány bejegyzéssel korábban foglalkoztunk a kudarc, csalódás utáni talpraállás, újraindulás kérdéskörével. (Felállás a kudarc után) A nagy kedvenc Király Kis Miklós után a másik magyar népmese, amit ebben a témában felelevenítünk, Az öreg király hagyatéka.A mese...

Sárkányölő Sebestyén – életcélok, lehetőségek és erőforrások

Ez alkalommal a Sárkányölő Sebestyén meséjébe pillantunk be, de – szinte már szokás szerint – nem a címszereplő főhőst, hanem az őt útnak indító királyt állítjuk a középpontba. A mese A bűbájos lakat című gyűjteményben olvasható (Berze Nagy János gyűjtése), kitűnő...

Felállás a kudarc után

Megdöbbentő, milyen sok népmese foglalkozik a kudarc, bukás utáni talpraállás és az újraindulás témakörével. Vagy úgy, hogy egyenesen ez a probléma áll a mesei történet középpontjában, akár úgy, hogy a mese egyébként szán fontos szerepet a kérdésnek.  „A legnagyobb...

Ki miből tanul?

Itt most nem arra gondolunk, hogy a tanuláshoz sokszor elengedhetetlen szakirodalom kiválasztása milyen megfontolások alapján történhet (bár mára a mesetudománynak is megvan a maga irodalma). Sokkal inkább arra, hogy szóból ért a magyar ember – így a közmondás – igen...

A kőleves

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény, háborúból hazatérő katona. Vándorolt faluról falura, rongyosan szegény, és éhesen…” Így kezdődik A kőleves című magyar népmese.  A katona egyre éhesebb és napról napra türelmetlenebb. A helyzete kilátástalannak...

A só

Sóval vagy só nélkül? Mesés gondolatok fontos és fontosnak vélt értékekről A só című magyar népmese kapcsán. A só című mese minden bizonnyal a legismertebb magyar népmesék egyike, melynek több változata is elterjedt, még ha nem is azonos mértékben. A mai alkalommal...

A király kenyere

Jót s jól, ebben áll a nagy titok. A király kenyere című mese a Magyar népmesék rajzfilmsorozatból ismert, de írott változata – mely talán a rajzfilm egyik lehetséges forrása volt – olvasható Mátyás király kenyere cím alatt a Madárkereső királyfiak című...