A veres tehén

A félelemtől való szabadulásról: a belső érésről, “külső” segítségről szól ez a bejegyzés.

A mese Arany László: Szép magyar népmesék című könyvében olvasható.

A veres tehén című mesében a főhős felnőtté válásának menete alkotja – legalábbis egy bizonyos értelmezési lehetőség alapján – a vezérfonalat: a hősnek édesanyjától való elszakadását és e folyamat nehéz állomásait kísérhetjük figyelemmel.

Ennek az alakulásnak, lelki fejlődésnek a végén a mesehős, Ferkó lelkileg bezárkózni látszik, fájdalmában és csalódottságában a világtól elvonulni, rossz értelemben véve befelé fordulni készül. A mese szerint úgy érzi, hogy neki már soha nem lehet jókedve. Éppen egy juhnyájjal vesződik – ami édesanyja utolsó ajándékaként bőséget is hozhatna számára – amikor megérik benne ez a negatív gondolat s végleg lemondani készül magáról.

Ekkor (!) toppan elé egy farkas és stílusosan szólva „nyájasan” felajánlja a segítségét: megőrzi ő a nyájat, ha Ferkó megígéri neki, hogy amikor legközelebb jó kedve lesz, ő (a farkas) eljöhet a fejéért. Ferkó könnyen rááll az alkura, mert meg van arról győződve, hogy őt a jókedv egész hátralévő életében már el nem éri. Aktuális – éppen megélt lelkiállapota – a kilátástalanság mintapéldája. Aztán csakhamar úgy adódik, hogy megismeri a boldogságot, megszeret egy királyleányt s nemsokára már a lakodalomra készülnek. Jókedve kerekedik, mire betoppan a farkas és követeli a jussát. A két gyerek – Ferkó és menyasszonya, a királylány – megijednek és elszaladnak a lány apjához, elmesélik mi történt. Így szól a mesének ez a része:

 

„Másnap meg is kérte Ferkó a királytól a leányát. Az beleegyezett, megesküdtek, nagy lakodalmat csaptak. Hanem mikor legjobban mulattak, betoppan a farkas, mondja, hogy ő a vőlegény fejéért jött. Akkor jutott Ferkónak eszébe a fogadása. Nagyon megijedt ő is, a menyasszonya is. Szaladtak nagy ijedten a királyi apjukhoz s elmondták neki a dolgot.

– No csak maradjatok itt, majd kifizetem én a farkas uramat. – Avval kiment. Volt neki kilenc nagy komondora, azoknak odaadott kilenc búzakenyeret. Mikor megették, ráuszította őket a farkasra. Úgy széttépték, mint a semmit.

Akkor nagy lakodalmat csaptak. Még most is élnek, ha meg nem haltak.”

 

A király ebben a mesei történetben egy szinte utolsóként felbukkanó mellékszereplőnek látszik, szerepe azonban nagyon sok tanulsággal szolgál.

A két fiatal felnőtté válása még nem ért véget, természetes, hogy segítséget kérnek és kapnak olyanoktól, akik másképpen – bölcsebben, teljesebben és tisztábban – látják az élet dolgait. Így van ezzel a király is. Gyorsan átlátja, hogy a Ferkó által kötött megállapodás nem jogszerű paktum: a fiú mélyre süllyedt lelkiállapotában kényszerült arra, hogy a farkas ajánlatát elfogadja. Nem látott tisztán, nem volt belátási képessége birtokában. Ez az alku tehát nem köti a fiút – illetve csak annyiban, amennyiben a legény hisz benne. De a fiú már nem akar negatív gondolatokkal élni, szeretne túllépni az őt a mese elején még érintő depresszión, félelmeken. Már más a helyzet, mint amikor gyengeségében, alacsony energiaállapotában gyorsan odaadta magát a félelem farkasának. Segítséget kér hát.

 

A király átlátja a történteket és meglátja a lényeget: szólítja hát az ordashoz illő ellenfeleket. Amilyen volt az alku, olyan lesz a fizetség... Ha a mesei tanítást a szimbólumok nyelvéről Ferkó lelki fejlődésének tanulságára lefordítjuk, a végeredmény egyszerű: a véglegesnek tűnő zárkózást a főhős alapvetően saját oldódásával (megfelelő pár találása, életének kibeszélése, igaz szerelem érzése stb.) éri, érheti el. A mese érzékelteti, hogy ami Ferkó hatalmában állt, azt megtette. Igyekezett megnyílni, oldódni. Az élet azonban nem mindig ilyen egyszerű: esetenként a lelki teher (vagy annak egy részének) oldásához a főhős lassú érése nem elegendő. Ilyen esetben – így szól a mese – a blokkot intenzív eszközzel is oldani kell. A veres tehén meséjében a hőst a félelem farkasa tartja fogva, bezárva, s még a jussát is követeli. Ferkó szép lassan megindult az oldódás és fejlődés útján – a farkas ebben a helyzetben húzná őt vissza, ráadásul egy igazságtalan, kényszerből kötött alkura hivatkozva. Kérleléssel, szép szóval Ferkó semmire sem menne: a király komondorai viszont megfelelő ellenfelei a farkasnak. Tüzet a tűzzel… mondhatnánk, de az ellentűz megfelelő kezekben legyen. A mesebeli király azonban magabiztos segítő, aki tisztán lát: indulatoktól (különösen félelemtől) mentesen tekint a kialakult helyzetre, ezért a megfelelő gyógyírral kezeli a sebet – kutyaharapást szőrével, a lélek farkasát királyi komondorokkal…

Magyar népmeséink - mindennapi útravalóink - letölthető könyv

12 magyar népmese értelmezését tartalmazó kötetem:

Holló Jankó,

Az álomlátó fiú,

Vas Laci,

Az erdőzöldítő és mezővirágoztató királykisasszony,

Szerencsének Szerencséje,

Pirosmalac,

A víz tündére,

A hétszépségű királykisasszony,

Megölő Istefán,

A vasfejű ember,

A találós mese,

A pelikánmadár

Magyar népmeséink - mindennapi útmutatóink

12 magyar népmese értelmezését tartalmazó kötetem:

A rest macska

A lusta lány

A furfangos koldus

Az irigy bátya

A csóka lányok

A csillagszemű juhász

A kékfestőinas

Egyszemű, Kétszemű, Háromszemű

Az égig érő fa (I-II)

Király kis Miklós

A Halál

Ezek a bejegyzések is érdekelhetnek:

Csel, furfang vagy hazugság?

A csel, furfang, hazugság változatos előfordulási és eltérő értelmezési-értékelési lehetőségei jelennek meg A kőleves és A szállást kérő róka c. magyar népmesékben.A kőleves A kőleves című magyar népmese – mely első látásra bizony a másik becsapására épül – a...

Arany László: Magyar népmesék

Arany László magyar költő és mesegyűjtő, Arany János fia 125 éve – 1898-ban – halt meg, 2024-ben ünnepeljük majd a születésének 180. évfordulóját. Jeles időszak ez arra, hogy egy rövid bejegyzés erejéig megemlékezzünk róla.1862-ben jelent meg Arany László híressé vált...

Fontosnak vélt elvárások elengedése – A rekeszfonó lány

Fontosnak vélt elvárások elengedése "A rekeszfonó lány" című magyar népmese alapján.A Magyar népmeséink – mindennapi útmutatóink című kötetünkben kifejtésre került A lusta lány című palóc népmese. Egy korábbi alkalommal pedig egy olyan mesét vettünk nagyító alá, mely...

A három szegény legény

A három szegény legény című mese A madárasszony című kötetben olvasható. A felütése már-már egy „gyorsított felvételhez” hasonlít (a harmadik bekezdés már a kifejtős rész, itt már a cselekmény kellős közepében járunk). Egy szegény ember vándorútra küldi három fiát,...

Az öreg király hagyatéka

Néhány bejegyzéssel korábban foglalkoztunk a kudarc, csalódás utáni talpraállás, újraindulás kérdéskörével. (Felállás a kudarc után) A nagy kedvenc Király Kis Miklós után a másik magyar népmese, amit ebben a témában felelevenítünk, Az öreg király hagyatéka.A mese...

Sárkányölő Sebestyén – életcélok, lehetőségek és erőforrások

Ez alkalommal a Sárkányölő Sebestyén meséjébe pillantunk be, de – szinte már szokás szerint – nem a címszereplő főhőst, hanem az őt útnak indító királyt állítjuk a középpontba. A mese A bűbájos lakat című gyűjteményben olvasható (Berze Nagy János gyűjtése), kitűnő...

Felállás a kudarc után

Megdöbbentő, milyen sok népmese foglalkozik a kudarc, bukás utáni talpraállás és az újraindulás témakörével. Vagy úgy, hogy egyenesen ez a probléma áll a mesei történet középpontjában, akár úgy, hogy a mese egyébként szán fontos szerepet a kérdésnek.  „A legnagyobb...

Ki miből tanul?

Itt most nem arra gondolunk, hogy a tanuláshoz sokszor elengedhetetlen szakirodalom kiválasztása milyen megfontolások alapján történhet (bár mára a mesetudománynak is megvan a maga irodalma). Sokkal inkább arra, hogy szóból ért a magyar ember – így a közmondás – igen...

A kőleves

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény, háborúból hazatérő katona. Vándorolt faluról falura, rongyosan szegény, és éhesen…” Így kezdődik A kőleves című magyar népmese.  A katona egyre éhesebb és napról napra türelmetlenebb. A helyzete kilátástalannak...

A só

Sóval vagy só nélkül? Mesés gondolatok fontos és fontosnak vélt értékekről A só című magyar népmese kapcsán. A só című mese minden bizonnyal a legismertebb magyar népmesék egyike, melynek több változata is elterjedt, még ha nem is azonos mértékben. A mai alkalommal...