Az eltévedt fiú, meg az anyja

Az eltévedt fiú, meg az anyja című magyar népmese – Megrekedés a veszteség fájdalmában

 

A mese szerint egy szegény asszony egyedül neveli fiát. A fiúcska egy alkalommal – mikor az anyja alszik – elszökik, hogy szamócát szedjen. Eltéved, jó emberek gondját viselik, majd a király közelébe kerül, akinek megtetszik, magához veszi.

A fiú – Balázs a neve – felnő és megerősödik, a király kedves embere lesz. Jólelkű, derék férfi. A kisfiú már a királlyal való első találkozásakor mondta, hogy nem lesz halász, mint nevelőapja, hanem „huszár Mátyás király seregében…” Feleségül vesz egy grófkisasszonyt, nagy úrrá válik, de megmarad embernek.

Ennek pedig jelentősége van, mert a fiú felnőtté válása után

érzelmi-lelki egyensúly állapotban tudja fogadni az életében bekövetkező hirtelen változást, anyja megtalálását.

Történt egyszer, hogy szegények mennek hozzá – Balázs úrhoz – engedélyt kérni, hogy fát vághassanak ki és vihessenek el az erdőből. Egyikük nem magának, hanem egy szegény asszony részére kéri. A fiú, már mint földesúr elmegy hozzá, hogy megnézze az ismeretlen asszonyt, akiről kiderül, hogy az anyja. Megismerik egymást, a fiú házat építtet az anyjának: „az anyja ott is lakott, míg meg nem halt…” – így ér véget a történet. .

Újra találkoznak tehát anya és elveszett fia, mégsem találnak egymásra. Az anya továbbra is maga él, annyi a változás csak, hogy ezt követően a fia által neki építtetett kis házban.

Látszólag azért, mert a fiú feleségül vett egy grófkisasszonyt, aki – mint mondja a mese – „nem kér a koldusasszony anyósból… Nem kell azonban sokáig keresni, hogy egyéb okát is meglássuk annak, miért nem kerekedik ki a kapcsolatuk. És itt mutatkozik meg a népmese igazi, mélyebb mondanivalója.

Ha úgy tetszik: a mesei tanítás

A kisfiú, miután eltévedt, megsiratta az anyját, de nem volt mit tennie. El kellett fogadnia a helyzetet, továbblépett – szokták mondani hasonló helyzetekben – és felépítette az életét, megvalósította az álmát. A király szolgálatába állhatott. Megmaradt jószívű legénynek, derék ember vált belőle. Elmegy az ismeretlen szegény asszonyhoz is, hogy személyesen tőle tudja meg, mire van szüksége, mi okból kéri a fát. Nem hagyja hidegen a számára idegen asszony.

A meséből szinte süt a fiatalember

érzékenysége, empátiája, segítőkészsége.

Amikor találkozik anya és eltévedt fia, megmutatkozik a kettejük érzelmi-lelki fejlődésében a különbség. A fiú éles ellentétben az anyjával jól tudja kezelni a hirtelen változást, ami egyszerre keserű és örömteli.

Kétség sem fér hozzá, hogy mindketten nagyon örülnek a viszontlátásnak. De azt nagyon is másképpen élik meg. Az anya elveszett fiáért imádkozott és nem tudta feldolgozni a veszteséget. Azért könyörgött, hogy életben találja a fiút, de láthatóan megrekedt a fájdalomnak ebben az állapotában. Nem lépett tovább, hanem megmerevedett ebben a lesüllyedt érzelmi állapotban.

Éppen ez hozta magával, hogy nem tud igazán, teljes szívéből örülni – annak sem, hogy teljesült a vágya. Másképpen közelítve: nem tud szívből örülni megkerült fiának.

Mert az anya nem egyszerűen életben akarta tudni, vissza szeretné kapni a fiát. Vagyis: az elvesztésekor „megragadt benne” ez a fájdalom (vagy ő ragadt bele a fájdalomba…) és most nem tud tőle szabadulni. Ezért nem vesz tudomást arról az anya, hogy eltelt mintegy huszonöt év és a fiának azóta saját élete van. Pedig ezt nem hagyhatná figyelmen kívül.

A fiú ellenben erősödött, érzelmileg-lelkileg fejlődött, a királyi udvarba került, „ott idővel, karral s fővel Isten után vitte sokra…” (Arany János: Szibinyányi Jank) – felnőtté vált. Kettőjük közt ez a különbség: az átélt veszteség után fejlődés vagy megrekedés… Az egymásra találás konfliktust szül: kibékíthetetlen ellentétet.

Csak így értehető a mese záró fordulata: (az anya) eddig azt siratta, hogy nem találta meg a fiát, most meg azt siratja, hogy megtalálta. Még pontosabban, nem az a baj, hogy megvan a fia, hanem az, hogy nem olyan, amilyennek ő szeretné…

A feleség szerepe

És ezen a ponton válik érthetőbbé a feleség szerepe a mesében.

A fiú felesége nem örül a koldusasszony anyósnak. Kemény szavak ezek, de értsük alatta, ami értendő.

Az asszony jelenléte nem negatív, egyszerűen annak a megvilágítója, hogy az élet folyását nem lehet megállítani, az idő kerekét nem lehet, de legalábbis nem mindig kívánatos visszaforgatni.

Ő nem elszakítani akarja a fiút régóta nem látott, most megtalált anyjától. Az ellen tiltakozik, hogy a férje visszazökkenjen a huszonöt évvel ezelőtti életébe. Pontosabban szólva: az asszony nem anyósa ellen harcol, hanem a férjéért. Nem valaki-valami ellen, hanem valakiért, valamiért.

Óriási a különbség: míg az első fordulat jobbára pusztító, addig az utóbbi alapvetően építő és jellememelő természetű. Ha anyósa továbbra is a korábbi életét éli meg (negatívan), amikor erre már nincs szükség – ez hamar nyilvánvalóvá válhatott a feleség számára is – beragadva a veszteség miatti fájdalmas állapotba, akkor ez az ő dolga. És nem a feleségre tartozik. De a fiú már nem gyerek, nem a húszegynéhány évvel ezelőtti kisfiú, felnőtt és családja van. Az ő férje.

Az asszony tehát határozott állásfoglalásával egyértelműen biztos pont…

 a fiú-férj őrizője és támasza – költőien szólva védőbástyája – a visszalépéssel, süllyedéssel szemben.

Semmiképpen sem érezzük negatívnak, inkább a már elért eredményeket megtartó szándék és erő sugárzik határozott és a körülmények miatt végeredményben helyeselhető fellépéséből.

A mese a Kedvet virágoztató magyar népmesék című kötetben lelhető fel.

Ezek a bejegyzések is érdekelhetnek:

Csel, furfang vagy hazugság?

A csel, furfang, hazugság változatos előfordulási és eltérő értelmezési-értékelési lehetőségei jelennek meg A kőleves és A szállást kérő róka c. magyar népmesékben.A kőleves A kőleves című magyar népmese – mely első látásra bizony a másik becsapására épül – a...

Arany László: Magyar népmesék

Arany László magyar költő és mesegyűjtő, Arany János fia 125 éve – 1898-ban – halt meg, 2024-ben ünnepeljük majd a születésének 180. évfordulóját. Jeles időszak ez arra, hogy egy rövid bejegyzés erejéig megemlékezzünk róla.1862-ben jelent meg Arany László híressé vált...

Fontosnak vélt elvárások elengedése – A rekeszfonó lány

Fontosnak vélt elvárások elengedése "A rekeszfonó lány" című magyar népmese alapján.A Magyar népmeséink – mindennapi útmutatóink című kötetünkben kifejtésre került A lusta lány című palóc népmese. Egy korábbi alkalommal pedig egy olyan mesét vettünk nagyító alá, mely...

A három szegény legény

A három szegény legény című mese A madárasszony című kötetben olvasható. A felütése már-már egy „gyorsított felvételhez” hasonlít (a harmadik bekezdés már a kifejtős rész, itt már a cselekmény kellős közepében járunk). Egy szegény ember vándorútra küldi három fiát,...

Az öreg király hagyatéka

Néhány bejegyzéssel korábban foglalkoztunk a kudarc, csalódás utáni talpraállás, újraindulás kérdéskörével. (Felállás a kudarc után) A nagy kedvenc Király Kis Miklós után a másik magyar népmese, amit ebben a témában felelevenítünk, Az öreg király hagyatéka.A mese...

Sárkányölő Sebestyén – életcélok, lehetőségek és erőforrások

Ez alkalommal a Sárkányölő Sebestyén meséjébe pillantunk be, de – szinte már szokás szerint – nem a címszereplő főhőst, hanem az őt útnak indító királyt állítjuk a középpontba. A mese A bűbájos lakat című gyűjteményben olvasható (Berze Nagy János gyűjtése), kitűnő...

Felállás a kudarc után

Megdöbbentő, milyen sok népmese foglalkozik a kudarc, bukás utáni talpraállás és az újraindulás témakörével. Vagy úgy, hogy egyenesen ez a probléma áll a mesei történet középpontjában, akár úgy, hogy a mese egyébként szán fontos szerepet a kérdésnek.  „A legnagyobb...

Ki miből tanul?

Itt most nem arra gondolunk, hogy a tanuláshoz sokszor elengedhetetlen szakirodalom kiválasztása milyen megfontolások alapján történhet (bár mára a mesetudománynak is megvan a maga irodalma). Sokkal inkább arra, hogy szóból ért a magyar ember – így a közmondás – igen...

A kőleves

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény, háborúból hazatérő katona. Vándorolt faluról falura, rongyosan szegény, és éhesen…” Így kezdődik A kőleves című magyar népmese.  A katona egyre éhesebb és napról napra türelmetlenebb. A helyzete kilátástalannak...

A só

Sóval vagy só nélkül? Mesés gondolatok fontos és fontosnak vélt értékekről A só című magyar népmese kapcsán. A só című mese minden bizonnyal a legismertebb magyar népmesék egyike, melynek több változata is elterjedt, még ha nem is azonos mértékben. A mai alkalommal...
Magyar népmeséink - mindennapi útravalóink - letölthető könyv

12 magyar népmese értelmezését tartalmazó kötetem:

Holló Jankó,

Az álomlátó fiú,

Vas Laci,

Az erdőzöldítő és mezővirágoztató királykisasszony,

Szerencsének Szerencséje,

Pirosmalac,

A víz tündére,

A hétszépségű királykisasszony,

Megölő Istefán,

A vasfejű ember,

A találós mese,

A pelikánmadár

Magyar népmeséink - mindennapi útmutatóink

12 magyar népmese értelmezését tartalmazó kötetem:

A rest macska

A lusta lány

A furfangos koldus

Az irigy bátya

A csóka lányok

A csillagszemű juhász

A kékfestőinas

Egyszemű, Kétszemű, Háromszemű

Az égig érő fa (I-II)

Király kis Miklós

A Halál