Céltudatosság és koncentráció
A mesélő testvérek című magyar népmese
„A mesélő testvérek” mese a zagyvarónai népmeséket felsoroltató Az ikertündérek címet viselő gyűjteményben jelent meg.
Egy embernek van három fia, amikor halálán van hagy rájuk egy szamarat a legnagyobbra, szekeret a középsőre, szerszámokat, kantárt a legkisebbre. Aztán meghal. A fiúk ezzel az örökséggel indulnak el, egymás után, ki-ki a magáéval, hogy eladják.
A legidősebbet megszólítja egy kereskedő: megvenné a szamarat. Megállapodnak abban, hogy a gazdag kereskedő mindenét (boltot, sok jószágot) a gyereknek adja, ha az mesél neki. Egy kikötése van a kereskedőnek, hogy ne legyen benne a mesében az, hogy „hol volt, hol nem volt…” Ellenkező esetben megszerzi a szamarat és nem fizet érte semmit. Amikor áll az alku, a fiú belefog a mesélésbe, ahogyan megszokta: hol volt, hol nem volt… és már el is bukta a fogadást, félbe is szakítja a kereskedő: elvesztetted a fogadást, enyém a szamár! A fiú búsan, szamár nélkül haza kell, hogy ballagjon.
Útnak indul a középső, ugyanúgy jár, mint a testvére. Ő is elámul, elcsodálkozik a nagy gazdagságon, a temérdek jószágon, a sok drága holmin és bár tudja, mi lesz az alku, tudja mire kell figyelnie, eltéveszti ő is. Így aztán semmivé foszlik a nyereség reménye, de elúszik a szekér is. Hazamegy. A legkisebb is útnak indul, bátyjai eligazítják, azonnal a kereskedőt kutatja ő is: ha már van csacsija, szekere is, kellenek neki a szerszámok, kantár, szíjak miegymás.
A kereskedő szinte már várja: bizony kell neki a sok szerszám is! A fogadást annak rendje módja szerint ezzel a fiúval is megköti és várja a mesét. A legkisebbik fiú rá is kezd: „az én édes jó anyámnak vót egy kis jércéji. Mihint megtojta az első tojást, anyám a kotlós alá tette. Nem is olyan sokára kikelt abbó egy olyan szép kakas, aminyőt még nem látott a világ. Ződ pázsit vót a nyaka, farka, aranyos a hasa, piros rózsa a tarajja. Mingyár felszállt az én édesanyám gátjára. Azt kikiríkulta: ’Kikiríkú, kereskedő, elvesztetted a fogadást, az én kedves gazdasszonyom fia nyerte meg! Kikiríkú, szedd a sátorfádot!”
Céltudatosság és koncentráció
A rövidke mese – egyebek mellett – a címbeli céltudatosság és koncentráció fogalompárra is példaként szolgálhat. Pedig – mondhatnánk – csak egyetlen apróságra kellene ügyelni, figyelni és akkor teljesül a kívánság. De ez nem is olyan könnyű. Különösen, ha az ember nagy reményekkel indul, a szegénységből: a hiányból. Mint a mesebeli testvérek. Aztán egyszer csak, mintegy varászütésre, úgy, hogy nem is remélték, elébük áll a lehetőség, csak meg kellene ragadni, csak élni kellene vele. Csak egy mesét kell elmondani, nem olyan nagy dolog az…
Csakhogy most másképpen kell mondani, ahogy megszokta. Még pontosabban, egy egészen kis dologra kell ügyelni, apróságra, ami a főfeladathoz képest – ami a mese, mesélés egésze – eltörpül. Ráadásul oly kicsiny dologra, amire rendszerint nem szoktunk figyelmet fordítani.
A legkisebbik fiúnak ennél a feladatnál koncentrálnia kell: nincs szükség összpontosításra, mert a mesélés megy „zsigerből”, de amire figyelni kell, azt nem szabad téveszteni. És van mibe kapaszkodni. A legkisebbik fiú készülhetett erre a kihívásra.
Tanulni a testvérek hibájából (és egy kis csibészség sem árt…)
Egyrészt tanulhatott bátyjai hibájából. Nem engedheti, hogy akár a testközelbe került nyereség, gazdagság stb. elvakítsa és elvonja a figyelmét. Mert akkor minden elvész, oda a szamár és a szekér után a szerszám, kantár is. Igaz, ettől még nincsen könnyebb dolga, például nyomaszthatja a bizonyítási vágy is: „majd ő megmutatja…”
De a legkisebbik fiúnak van egyéb titkos erőforrása is, amit különösebb rákészülés nélkül is alkalmazásba vehet, például a jó értelemben vett csibészség. A furfangos észjárás, a csalafintaság, huncutság. És a merészség, mert „aki mer, az nyer…” Nem ijed meg a feladattól. De nem esik abba a hibába sem, hogy kapkodva letudja a feladatot, hanem igazi mesét kanyarít. Ne mondhassa a kereskedő, hogy „ez nem volt mese…!” Az volt, nem is akármilyen: odaillő csípős csattanóval a végén! S ha a gazdag kereskedő meg akarta leckéztetni a három legényt, most tanulhatja a maga leckéjét.
